A számítógépes tervezés korszaka előtt a páciens szinte teljesen ki volt szolgáltatva a sebész ízlésének, pusztán szóbeli leírás alapján nagyon nehéz volt a műtét esztétikai céljait egyértelműen meghatározni. A számítógépes tervezés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kialakuljon egy kép arról, hogy a páciens mit tart kívánatosnak, illetve hogy a sebész mit tart megvalósíthatónak az adott esetben. Ez annak ellenére is nagyon nagy segítség, hogy a számítógépes terv az ténylegesen „CSAK” egy terv, nem pedig az eredmény! A műtétet követő gyógyulási szakaszban a szövetek reakcióját, viselkedését nem lehet 100%-ban megjósolni előre, ezért nem lehet tökéletesen megmondani előre, hogy milyen lesz az új orr és ez különösen igaz a bőr viselkedésére, azon belül is a vastag bőrre! A porc és a csont elég precízen alakítható sebészileg, de az a folyamat, ahogy a bőr felveszi az új formát sebészileg nem befolyásolható és egy szakember is csak azt tudja, hogy általában, hogy viselkedik egy adott bőrtípus.

A számítógépes orrplasztikai tervezés során a sebésznek lehetősége van a páciens orrán a páciens elképzelései alapján megtervezett változtatásokat létrehozni, anélkül hogy az arca egyébként változna. Tehát nem egy másik arcon nézzük meg , hogy mi lenne ideális az adott esetben, hanem a páciens saját arcán! Ez nagyon nagy különbség ahhoz képest, amikor a páciens által hozott képeken nézzük meg, hogy milyen orr tetszik neki. Ez is nagyon hasznos, de csak arra, hogy a sebésznek legyen elképzelése, hogy milyen orr is tetszene a páciensnek, és ezt a terv megrajzolásakor figyelmebe tudja venni!

Ha valaki szakavatottan végzi a tervezést, akkor egy viszonylag természetes kinézetű orrot kapunk, ami lehetővé teszi mind az orvos, mind a páciens számára, hogy láthassák a hatását a tervezett változtatásoknak. Változtatva az adott orr hosszát, nagyságát, szélességét és formáját, lehetőségünk van elképzelni, hogy az adott arcon hogyan nézne ki a megváltoztatott orr. A páciens szerepe a tervezésben, hogy minél több információt adjon a sebésznek az elvárásairól, majd az átadott információk alapján és a páciens adottságait figyelembe véve a sebész megrajzolja a tervet és a pácienssel közösen eldöntik, hogy megfelel-e. Egy adott arcon megtervezni hogy milyen az ideális orr szakmailag relatíve könnyű feladat, az igazi nehézség abban rejlik, hogy az orvos tudja összekombinálni a páciens elvárásai és a szakmailag ideális orrformát azokkal a lehetőségekkel.

A fentiek ellenére egy nagy gyakorlattal rendelkező orrspecialista eredménye általában nagyon hasonlít a tervre és nagyon jó alap arra, hogy a pácines elképzelje előre az eredményt a sebész pedig kigondolja, hogy milyen technikákat milyen sorrendben kell elvégeznie ahhoz, hogy megvalósítsa, amit a pácienssel közösen megterveztek. Mindemellett a műtőbe bevitt tervek nagyon jó kontrollként is szolgálnak a sebésznek a műtét alatt, hogy véletlenül se más irányba haladjon a műtét, mint amiben megegyezett a pácienssel!

Összefoglalva

Személyesen az a véleményem, hogy számítógépes tervezés nélkül nem szabad orrplasztikát végezni, de a pácienseknek tudomásul kell venni, hogy ez egy terv és nem a végeredmény! A végeredményt olyan gyógyulási faktorok is befolyásolhatják, melyeket egy specialista sem tud 100%-ban megjósolni, de nagy általánosságban megfelelő szakember kézében nagyon jól működik a tervezés, főleg ideális orr esetében, ami azt jelenti, hogy először operált orr és átlagos bőrvastagság mellett. És abból az egyszerű tényből kiindulva, hogy egy orr oldalról alapvetően egy kontúrvonal, szemből viszont egy sokkal bonyolultabb fény-árnyék rendszer, az is következik, hogy oldalról sokkal pontosabban és reálisabban lehet tervezni, mint szemből.